„Csak kölcsönbe kaptuk!” Interjú Thomas Rau-val

„Megvenni, használni, eldobni” – A végesség rendszerét fel kell számolni, mondja Thomas Rau építész, a „Material Matters” című könyv szerzője a vele készített interjúban. Mivel az anyagok értéket képviselnek, és korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésünkre, a gyártóknak arra kellene törekedniük, hogy megtartsák őket. Hogy ennek mi a következménye? Az, hogy a termékekből szolgáltatások lesznek.

Thomas Rau építész és könyvszerző (© Daniel Koebe)

A körforgásos gazdaság gondolata már majdnem 40 éves, de még mindig a megvalósítás kezdeti szakaszában vagyunk.

Az őseink mindig is a körforgásos gazdaság szellemében cselekedtek, egyszerűen azért, mert az erőforrások és az anyagok értéket képviseltek. Az értékes dolgokat pedig nem szokás kidobni. Ezt a gondolatot az utóbbi időben valahogy szem elől tévesztettük. Ma az „utánunk az özönvíz” elv szerint élünk. A gyártóknak az a fontos, hogy eladják a termékeiket, onnantól fogva a sorsuk már nem érdekli őket. Azonban nem túl bölcs dolog kidobni az értékes, véges erőforrásokat. A nyersanyagra „limitált kiadásként” kell tekinteni. A munkaerőnk viszont végtelen.

Milyen megoldásokat lát a problémára?

Az igazi probléma az, hogy a mai rendszerben a gyártóknak szinte semmi felelősséget nem kell vállalniuk a következményekért. Az anyaghasználattal kapcsolatos előremutató gondolkodás a felelősségvállalással kezdődik. Olyan gyártókra van szükségünk, akik előre gondolkodnak, és úgy tervezik meg termékeiket, hogy szétszerelhetők, és az alkotóelemeik újra felhasználhatók legyenek.

Miben különbözik ez a mai újrahasznosítástól?

A mai gazdaság az anyagokkal kapcsolatban az értékpusztítás elvén alapul. Ezen az újrahasznosítás sem változtat. Mert utólag, a termék életciklusának utolsó szakaszában kerül rá sor, és a gyártástól teljesen függetlenül megy végbe. Ennek az az oka, hogy az anyag megsemmisítése kevesebbe kerül, mint a megőrzése. Ha megváltoztatjuk a játékszabályokat, és a véges erőforrásokat értéknek tekintjük, akkor a vállalatok más termékeket és megoldásokat fognak kifejleszteni. A legjobb újrahasznosító mindig maga a gyártó.

Ön szerint ez mivel járna?

A gyártóknak arra kell törekedniük, hogy megtartsák a termékeket és az anyagokat. Akkor abban lesznek érdekeltek, hogy tartós, javítható és könnyen szétszerelhető termékeket gyártsanak, amelyeket utólag könnyű bővíteni, és nem kell kidobni csak azért, mert nem kompatibilisek egy újabb termékkel vagy funkcióval. Ehhez olyan üzleti modellre van szükség, amely a termékeket szolgáltatásként kínálja.

Termékek mint szolgáltatások – működhet ez a gyakorlatban?

A modellt már többször teszteltük különféle vállalatoknál, például a Philipsnél. Az amszterdami Schiphol repülőtér nem lámpákat vásárol a Philipstől, ahogy eredetileg tervezték, hanem fényt. A teljes világítási infrastruktúra tulajdonjoga a Philipsnél marad. De az összes fenntartási költséget is a szolgáltató viseli, az áramszámlát is beleértve. A rendszer tökéletesen működik, és mindkét üzleti partner számára nyereséget biztosít.

Ez azt jelenti, hogy egy szanitergyártó biztosítja az összes fürdőszobai szaniterterméket?

Például. Ezenkívül azt is jelentheti, hogy a fürdőszobában keletkező víz- és áramköltségek is a szanitervállalatot terhelik. Emiatt komoly érdeke fűződne a víz- és villamosenergia-hatékony termékek kifejlesztéséhez.

De mi a helyzet az épületgépészeti rendszerekkel? Kié lesz az épület, ha a csővezetékek a szanitervállalat, a csempék pedig a burkoló tulajdonában maradnak?

Ez a szolgáltatásalapú gazdaság természetesen úgy nem tud működni, ahogyan az épületeket ma tervezik és építik. A változás azonban az üzlet része. A körforgásos gazdaság egy össztársadalmi modell. Új és mindenekelőtt fenntartható termelési és felhasználási formákat nyit meg, de ehhez másképpen kell gondolkodnunk az anyagokról, és ezáltal új jogszabályi alapokra is szükség van.

Úgy tűnik, hogy ez egy hosszadalmas folyamat...

… és nincs sok időnk. Nem szabad tovább várnunk. Én nagyon bízom a gazdaságban és a gazdaság innovációs erejében. De fontos, hogy a gazdasági szereplők felfedezzék az anyagokban és az anyagok birtoklásában rejlő értékeket és előnyöket. Akkor majd új megoldásokat is ki tudnak dolgozni.

Tények

Thomas Rau-ról

Thomas Rau-ról

Thomas Rau építész, vállalkozó és könyvszerző. Amszterdami (NL) építészirodája, a RAU Architects 1992 óta kifejezetten a környezettudatos építéssel foglalkozik. Időközben Thomas Rau már vitathatatlan szaktekintélynek számít Hollandiában a fenntartható építés és az építészetben megvalósuló körkörös értékteremtés területén.

Thomas Rau és Sabine Oberhuber 2016-ban adta ki a „Material Matters. Wie eine neu gedachte Circular Economy uns zukunftsfähig macht” című könyvet, amely a német és a holland nyelvű változat mellett már angol nyelven is kapható.